A blokkláncot az internet óta a legforradalmibb technológiai innovációnak tartják. A legtöbben azonban a blokkláncot csak a Bitcoin mögött álló technológiával hozzák összefüggésbe, hiszen a Bitcoin létrehozása során használták először nagyobb léptékben a blokkláncot. De mi is valójában a blokklánc-technológia? Hogyan jött létre, és mi lesz a jövője?
A technológia születése
A blokkláncot egy Satoshi Nakamoto álnéven dolgozó személy – vagy személyek egy csoportja – hozta létre. A blokklánc létrehozása szorosan kapcsolódik a Bitcoin létrehozásához, amelyet Satoshi 2009-ben vezetett be a piacra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Satoshi – bárki is volt az – egyedül hozta létre a blokkláncot és a Bitcoint körülvevő egész technológiát. Stuart Haber és W. Scott Stornetta informatikusok már évekkel a Bitcoin megalkotása előtt kutattak egy kódolt blokkláncot, de ötletüket nem valósították meg, megmaradtak az elméletnél.
A Bitcoin nyílt forráskódú szoftverként jött létre, ami lehetővé tette, hogy mindenki, akit érdekelt kriptovaluta létrehozásában, létrehozhassa sajátját a kód felhasználásával. Ez gyorsan elvezetett az úgynevezett „altcoinok”, vagyis olyan kriptovaluták létrejöttéhez, amelyek megpróbálták helyettesíteni vagy továbbfejleszteni a Bitcoin létrehozása során felhasznált ötleteket. Ennek eredményeképp jelenleg körülbelül 2500 kriptovaluta létezik, amelyek többsége a blokklánc technológiát használja.
Amikor a Bitcoin sikeresnek bizonyult befektetési eszközként, a programozók elkezdték meglátni a blokkláncokban rejlő potenciált. Elkezdték kutatni a blokklánc kriptovalutákon kívüli felhasználását. A Bitcoin korai éveiben ezt a technológiát elválaszthatatlannak tekintették a Bitcointól, miközben az egyszerűen egy a blokklánc felhasználásával épített alkalmazás volt.
Szóval mi is az a blokklánc? Ez egy decentralizált, elosztott főkönyv, amelyet a tranzakciók külső engedély nélküli regisztrálására terveztek. Ennek köszönhetően ez a mechanizmus hasznosnak bizonyul minden olyan valutacserében, amely nagyobb átláthatóságot, gyorsaságot és decentralizációt igényel.
A blokkláncban rejlő lehetőségek felfedezése számos vizsgálat és befektetés tárgyává tette, és 2014 körül elkezdték módosítani a kódját, hogy azt az egészségügyben, a biztosításban, az ellátási láncokban vagy a választásokban is használni lehessen. 2017-ben a blokkláncot valamilyen formában már a bankok 15%-a használta.
A blokklánc létrehozása óta több változáson, fejlesztésen és új feladatokhoz történő adaptáláson ment keresztül. 2013-ban egy Vitalik Buterin nevű programozó létrehozta az Ethereumot – egy kriptovalutát, amely piaci tőkésítettség tekintetében jelenleg a második helyre lépett előre. Vitalik azt szerette volna, hogy az Ethereumot decentralizált blokklánc-alkalmazások fejlesztésének eszközeként használják. Ezért beleprogramozott egy „intelligens szerződés” néven ismert funkciót, amely lehetővé tette eszközök közvetlen cseréjét, bróker közreműködése nélkül. Korábban csak kriptovaluta-érméket lehetett cserélni, de az Ethereum intelligens szerződéseinek használatával ma már más eszközök is cserélhetők, például kötvények, kölcsönök, termékek vagy szolgáltatások. Az „intelligens szerződések” a csere során letétben tartják az eszközöket, amíg bizonyos feltételek nem teljesülnek.
Jelenleg a blokkláncok legfőbb hátránya, amely fékezi a fejlődésüket, a skálázhatóság. Az átviteli sebesség a láncban lévő összes számítógép adatfeldolgozási sebességétől függ, és mivel a láncnak az összes tranzakciót egyszerre kell feldolgoznia, ez a sebesség alacsony lehet. Ezért egy Bitcoin-tranzakció megerősítése az azonnali adatátvitel ellenére órákig is eltarthat. Más kriptovalutáknak sikerült megoldást találniuk erre a problémára, de az még mindig nem teljesen megoldott.
Modern blokklánc
Hogyan működik a blokklánc technológia? Általánosságban a blokklánc megváltoztathatatlan, időbélyegzővel jelölt adatrekordok sorozata, amelyeket nem egyetlen szervezet tulajdonában álló számítógépek egy csoportja kezel. Minden egyes ilyen adatszegmenst (blokk) a kriptográfia szabályai szerint titkosítanak, és összekötnek a következővel (a lánccal).
A blokklánc-hálózatnak nincs központi szerve, és a forráskódja nyílt. Ezért a blokkokban szereplő információk mindenki számára elérhetőek. A blokklánc használatának nincs tranzakciós költsége – csak a struktúra költsége. Összefoglalva, a blokklánc egy egyszerű mód egy információ A-ból B-be történő eljuttatásának, teljesen automatizált és biztonságos módon.
A tranzakció során az egyik fél egy blokk létrehozásával kezdeményezi a folyamatot. Ezt a blokkot ezután a hálózat több ezer számítógépe ellenőrzi. Az ellenőrzött blokk hozzáadódik az interneten tárolt lánchoz, így nemcsak egy egyedi rekordot hoz létre, hanem a hálózat minden egyes számítógépe által engedélyezett rekordot is. Egy rekord meghamisításához a teljes láncot minden elérhető példányban módosítani kellene, ami lehetetlennek tekinthető. Mint már említettük, ezt az eljárást elsősorban kriptovaluta-tranzakciókhoz használják, de nincsenek korlátozások arra vonatkozóan, hogy milyen adatokat lehet, vagy nem lehet így továbbítani.
Blokkok láncolata – az univerzális megoldás
A blokkláncot egy peer-to-peer (egyenrangú) hálózat, egymással összekapcsolt csomópontok csoportja kezeli. A csomópontok az egyes számítógépek, amelyek bemeneti adatokat vesznek fel, azokat számításokhoz használják fel, majd kimeneti adatokat generálnak. A peer-to-peer hálózat olyan típusú kapcsolatokat jelent, amelyek egyenletesen osztják el a terhelést a hálózat összes felhasználója között. A peer-to-peer hálózatban nincs központi szerver – az el van osztva és sok másolatban létezik.
Ugyanezt a szintén csomópontokat (blokkokat) és a köztük lévő kapcsolatokat használó technológiát sokféleképpen használják, a blokkláncon kívül is. A peer-to-peer hálózat egyik fő felhasználási területe a fájlmegosztás, más néven torrentezés, amely az adatokat kis csomagokra osztja fel, amelyeket szétosztanak a felhasználók között. Az elosztás miatt a torrentezés kevésbé érzékeny a cenzúrára, mint a hagyományos megoldások.
A kriptovaluták peer-to-peer hálózati struktúrája a konszenzus-mechanizmus szerint épül fel, ami az adatok konzisztenciájának sok csomópontból történő megerősítését jelenti. Az olyan kriptovaluták esetében, mint a Bitcoin és az Ethereum, amelyek a régi konszenzus-mechanizmusokat használták a tranzakciók megerősítésére (végül az Ethereum áttért a „Proof of Stake” modell használatára), minden csomópont azonos prioritással rendelkezett. A csomópontoknak nincs különösebb szerepük, de a funkcióik és a folyamatban történő részvételük mértéke eltérő lehet.
De hogyan kerülnek ellenőrzésre a tranzakciók, ha nincs központi rendszer? A hálózat a „pletyka-protokoll” szerint működik. Az üzenetet először a legközelebbi csomópontok kapják meg, majd a szomszédos csomópontok, amíg az adat végig nem terjed az egész hálózaton.
Ennek a rendszernek a lassúsága miatt sok új kriptovaluta a vezetőkön alapuló konszenzus-mechanizmust választotta. A csomópontok „szupercsomópontokat” választanak, amelyek a konszenzusért és a hálózat általános állapotáért felelősek. Így az adatátvitel gyorsabb, de a hálózat már nem teljesen decentralizált. Ebben az értelemben a hálózati modell választása a sebesség és a decentralizáció közötti kompromisszumot jelenti.
A jövő lehellete – blokklánc a gyakorlatban
Mire lesz használható a blokklánc a jövőben? Néhány konkrét példa.
- Okos szerződések. Az elosztott főkönyvek lehetővé teszik olyan egyszerű szerződések programozását, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén teljesülnek. Például az Ethereum egy nyílt forráskódon alapuló blokklánc-projekt, amelyet kifejezetten ennek a lehetőségnek a kihasználására építettek. A jelenlegi technológiai szinten egyszerű funkciók teljesítésére lehet szerződéseket kódolni. Például egy származékos ügyletet ki lehet kötni, ha egy pénzügyi eszköz elér egy meghatározott referenciaértéket, a blokklánc technológiát és a Bitcoint használva a kifizetés automatizálására.
- Választások, felmérések és tesztek. Az input átláthatóságának, a nyilvános hozzáférésnek és a hamisítás lehetetlenségének köszönhetően a rendszer képes biztosítani a nemzeti felmérések és választások teljes átláthatóságát. Az Ethereum használatával megvalósuló okos szerződések viszont segítenek automatizálni a folyamatot. Már létezik egy Boardroom nevű alkalmazás, amely lehetővé teszi szervezeti döntések meghozatalát, a blokklánc alapján.
- Ellátási lánc auditok. A növekvő fogyasztás együtt jár a termékek és erőforrások forrása iránti érdeklődéssel, különösen az etika és a környezetvédelem összefüggésében. Az elosztott főkönyvek segítségével könnyen ellenőrizhető, hogy igaz-e, amit a gyártó állít. Az ellenőrzés magában foglalja a blokkláncban rögzített időbélyegzőket és helymegjelöléseket.
- A szellemi tulajdon védelme. A digitális információ az internetnek köszönhetően a végtelenségig újra rögzíthető és terjeszthető. A tulajdonosok gyakran elveszítik az ellenőrzést szellemi tulajdonuk felett, amelyet illegálisan terjesztenek. Az okos szerződések segíthetnek a szerzői jogok védelmében, és automatizálhatják a kreatív alkotások értékesítését, a másolás és a fájlok újraelosztásának kockázatát kiküszöbölendő.
- Személyazonosság-kezelés. Az interneten nyilvánvalóan szükség van a jobb személyazonosság-kezelésre. Az internetes tranzakciók alapja a személyazonosság igazolása. Az interneten keresztül történő személyazonosság-lopás elleni biztonsági intézkedések azonban a legjobb esetben is tökéletlenek. Az elosztott főkönyvek korszerűsített módszereket kínálnak a felhasználó hitelesítésére, valamint a személyes dokumentumok digitalizálásának lehetőségét.
- Értékpapírok vásárlása és eladása. A további hatékonysági potenciál a részvények és kötvények számítása során erős példa a blokklánc felhasználására az értékpapír-kereskedelemben. Peer-to-peer megerősítésük után a tranzakciók szinte azonnalivá és nagyon biztonságossá válnak. Ez potenciálisan azt jelentheti, hogy a közvetítők – mint az klíringházak vagy a könyvvizsgálók – feleslegessé válnak, és kikerülnek a folyamatból.
A blokklánc tehát egy olyan rendszer, amely a kriptovaluta-tranzakciókon kívül is sok mindenre használható, és a sokféle előny, amit ez a technológia kínál, okot szolgáltat arra, hogy használata várhatóan néhány éven belül általánossá váljon.
